Férjem gyomorrákban halt meg 2013 októberében. A tumor a felismerést követően másfél év alatt vitte el Őt.
Családunknak nem volt életbiztosítása. Öt szép gyermekünk van. Férjem eltávozásakor még mind tanult. A legidősebb felnőttképzés kertében tanul fodrásznak, ami sajnos fizetős. Utána az ikrek következnek: egyikük az ELTE-n néprajz szakon tanul, másikuk most fejezte be az alapképzést szociális munka szakon. A negyedik lányunk OKJ-s képzés keretében cukrásznak tanul, majd utána az óvoda pedagógus szakot szeretné elvégezni. Fiúnk most lesz utolsó éves a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában.
Férjem tolmács-fordító volt. Én itthon dolgoztam 22 éve. Fő hivatásom családom ellátása, életének szervezése, gördülékenyebbé tétele volt. Férjem halála óta a helyi plébánián vagyok adminisztrátor, irodista, ill. hitoktatok iskolákban, óvodákban.
Ami az egyik legnagyobb gondom, az a gyerekek taníttatása. Szeretném, hogy abba az irányba tudjanak tovább tanulni, ami a belső vágyuk, és ne kelljen az anyagiak hiánya miatt erről lemondaniuk. Ehhez jó lenne – a taníttatáson felül – megfelelő életkörülményeket biztosítani, mely a mindennapokban igen nagy teher. Egy fizetés egy hattagú család számára eléggé szűkös. A gyerekek is ahol tudnak, dolgoznak (diákmunka, gyerekvigyázás).
Egyik lányunk 3 éves kora óta asztmás-allergiás, folyamatosan szednie kell az erre kapott gyógyszereit. Ez havi több ezer forint. Másik lányunk lisztérzékeny, így az Ő speciális táplálkozása többszörösébe kerül a miénkének.
Házunk egy részét télen lezárjuk takarékossági szempontból, de sajnos ez sem jelent valami nagy megtakarítást. A régi ablakok már igen csak szellősek, cserélni kéne őket. A tető egy kis része cserére szorulna, de nincs miből.
Szeretném, ha gyerekeink még néha érezhetnének egy kis felhőtlen gyerekkort, mert szívfacsaró egy anya számára azt hallani szájukból, hogy most akkor véget ért a gyerekkorom egyik pillanatról a másikra. Nagyon segítőkészek, de iszonyú nehéz nekik feldolgozni Apa hiányát. Nem szeretek panaszkodni, számomra egy ilyen levelet nem könnyű megírni.
Miben szenvednek leginkább hiányt, és mi jelentené a kiutat?
Valójában a mindennapi élet könnyebbé tételére lenne a legnagyobb szükségünk, hogy ne legyen óriási gond egy cipő, egy kabát megvétele. Ilyen luxus dolgokról csak álmodozunk, hogy jó lenne, ha tudnánk néhány biciklit venni a családnak. Jövőre lesz az egyik lányom esküvője és még nem tudom hogyan, nem beszélve arról, hogy mivel bocsátom útra.
