Édesanyámat 2010-ben vesztettem el súlyos rákbetegség miatt, még csak 8 éves voltam. Biztosítása nem volt, így anyagilag semmim nincsen, mivel anyukám gyerekkora óta epilepsziában szenvedett, így soha nem dolgozott, emiatt árvasági ellátásra, sem egyszeri semmilyen juttatásra nem lettem jogosult. Édesapám pici koromban elhagyott minket, és a gyámügyi megkeresés után sem vette fel velem a kapcsolatot, így az anyai nagymamám szívesen fogadott gyámsága alá. Édesapám bírósági határozatok és behajtói megkeresés után sem fizet gyerektartást, és semmiféle anyagi vagy tárgyi segítséget nem nyújt.
Most jelenleg a mamámmal élünk kettesben, az ő hitelektől tarkított nyugdíja a mindennapi élelemre és az iskolázásomra éppen csak kifutja, de ha egy versenyre nevezési díj vagy egyéb iskolai beadandó dolog van, akkor az erősen átrendezi a havi kiadási sorrendet. Most jelenleg a kis falunkban járok iskolába, de a nyolc általános után szeretnék továbbtanulni, ami mindennapi bejárással nem tudom, lehetséges lesz-e, ha továbbra sem kapunk semmiféle támogatást. Ez év tavaszán az ingyenes étkeztetésemre való jogot is törölték. A mamácskám csak a családi pótlékot kapja utánam, aminek összegével évente a gyámhivatal felé el kell számolnia, az édesanyám által rám hagyott falusi, kis házat mind a mai napig nem tudtuk eladni.
Azért is szeretném megpályázni ezt a lehetőséget, hogy hátha kaphatnék valami havi juttatást
vagy egyszeri nagyobb összeget, amiből a tanulásomat tudnánk mamival finanszírozni, hogy ne legyek ekkora anyagi teher a beteges nagymamámnak. Tudom, hogy ő mindent megtesz értem, még a művese dialízist is magának végzi otthon 4 óránként, hogy ne legyen minden második nap a kórházban távol tőlem. Ezért is szeretnék bejutni az önök által nyújtott támogatottak közé, mert én táborról, üdülésről vagy ilyesmiről álmodni sem merhetek, csak tanulni szeretnék.
Mekkora összegű életbiztosítás segített volna, és mi jelentené a kiutat?
Erre sem én sem mamácskám nem tudja a választ, a kispénzű embereknek nem jut ilyesmire, hiába is szeretne előre gondoskodni, nincs miből. Mivel most jelenleg a 6. osztályt végzem, még minimum 6 év lenne a tanulmányaimból. Ha ehhez tudnának folyamatos havi juttatásban részesíteni, vagy egyszeri nagyobb összeget nyújtani számomra, amihez havonta hozzáférhetnék, amikor szükséges, az nagyon jó lenne. Azt, hogy mekkora ez az összeg, gyerekként nem tudom megítélni, mert ha azt számolom, hogy nagyon szeretnék továbbtanulni, és a havi 20-30 ezer Ft csak pici segítség lenne, azt is ha 6 évre számoljuk, közel 1,5-2,2 millió Ft. Igazából nekünk minden fillér segítség lenne, és tudom, hogy nagyon sok a rászoruló szegény gyerek, még akkor is, ha nem épp árva.
